2006-10-29 én a Napkelte TV műsorában láttam egy na-gyon érdekes műsort. Ez a következőket hozta ki belőlem. Tömören, hogy az ÖSSZEFOGÁSRA MOST IS NAGY SZÜKSÉG VAN! SŐT!
JOBB ÉS BAL
Azon töröm a fejem, mi az értelme ennek a politikai élet-ben az elválasztásnak, hogy JOBB és BAL?
Töprenghetek sokat, de az észjárásom mindig az Emberi Élet és Halál felé kanyarodik! Szép Eszméket és Gondolatokat hozhatnak fel mindkét oldalon, de úgy látom, a fő kérdésben egy fikarnyit sem lépnek előre! No persze mi a Fő Kérdés? Az Én meglátásom az, hogy születésekor az Embereknek semmi-lyen meggyőződése nincs! Csupán az a törekvése, hogy ehes-sen, aludhasson, és szeressék. Bármely „oldalra" vagy bár-mely „etnikai" csoportban látta meg a napvilágot!
Azután ugrom, az időben egy nagyot a tanulmányozásom-ban, azt látom, hogy az Élet végén, sincs kettős kijárat!
Az Életünk során, csak az, a két lehetőség igaz, hogy Élünk vagy nem Élünk!
Amíg együtt rójuk, azt a rögös, aminek vége a Halál, miért kell Egymást sárba alázni, a Másikat lealacsonyít és a halálát kívánni? Szerintem nem az Én felfedezésem egyedül, hogy amikor át kell lépnünk abba a Másik Világba, nem kérdezik meg, hogy milyen Pártállású a belépő!
Lehet eköré gyönyörű, vagy ocsmány történeteket keríte-ni, akár a Hitvilágunkkal is, de egy dolog nem változik, amikor elmegyünk, megszűnik a Világnak az a piciny pontja amely, Mi vagyunk!
Nehéz felfogni, és elfogadni azt az évezredes igazságot, hogy az „Élet Egyszeri Megismételhetetlen Csoda"!
És az, menyire igaz, hogy háromszor ötmillió Magyar él! Mindenféle „okos szétválasztás" helyett, miért nem kapaszko-dunk egymás kezébe? Ahelyett, hogy azt lesnénk egymás éle-tébe, hol tudnánk akadály gördíteni a másik elé? Miért nem értjük meg, hogy fogjunk össze, támogassuk egymást, mert Mi, mind a tizenötmillión, Magyarok vagyunk!
Olvasom a Honfoglalásról írt tanulmányt, bizony sok ke-servről van szó! Nem voltunk „kedvencei" a sok itt uralkodó Népnek és Uralkodónak! Bizony keményen meg kellett harcol-nunk, minden négyzetcentiméter Magyar Földért! Az óta eltelt, több mint ezer év, sem volt egyszerű, békés, csendes Élet! Egy tanulságot le tudok vonni, az Összefogás volt a gyógyír, ami még Minket, Magyarokat fenn tartott, az Élet vérzivataros tengerén! Az, amikor az egymásra mutogatás, a másiknak az eltiprása volt a cél, alapvetően nem csak azt eredményezte, hogy a nyertesé lett a hatalom, hanem azt is, hogy a „Magyar" testből lepusztult valami!
Tehát amikor összefogtunk, összetartottunk akkor voltunk a környező Világban számottevő tényező! Amikor nem! Hát ak-kor…?
A TV riportban azt hallottam, hogy Mi háromszor öt milli-óan akkor leszünk, ha egymás szemébe nézünk, és kezünkkel egymásba kapaszkodva támogatjuk a Másikat! Mi, mindannyi-an Honfitársak vagyunk! Ha nem ezt tesszük, csak egy szél-jegyzet lesz Belőlünk! A történelem, hogy „ezer évig volt itt egy pusztai nép, valami kazár, vagy magyar?"
Rendkívül őröltem annak, hogy nem csak egymás pocs-kondiázása ömlik a médiából, hanem egy, legalább egy komoly Ember rámutat, hogy a Jövő, csak úgy lesz fényes, ha nem egymás torkának esünk, hanem közösen, egyként küzdünk a ránk törő, Bennünket elnyelő Világgal! Mert Mi Magyarok va-gyunk, és azok is akarunk maradni!
Ez a néhány gondolat Élet erőt adott Nekem, 100% moz-gáskorlátozott Embernek!
KÖSZÖNÖM!
KÍVÁNOK ÖNÖKNEK JÓ EGÉSZSÉGET ÉS
SOK SIKERT!
BÍZOM ABBAN, HOGY GONDOLATAIK TERMÉKENY TALAJRA LELNEK!
SZERATICS ISTVÁN
--
forwarded from http://webni.innen.hu/Wikip_c3_a9dia#msg20061030041611-0500@webni.innen.hu
